Úgy
ülök itt, mintha én is csend lennek.
Maréknyi,
kellemetlen némaság.
Mozdulatlanul.
Múlhatatlanul.
Mint
valami rémisztő vihar előtti baljós jel:
fullasztó
szélcsend,
nyugtalan
meleg.
Apró
kis golyócska lett a világ:
szoba,
udvar, kert, élelmiszerüzlet, szomszéd,
reggeli,
ebéd, vacsora, kávé, sör
újság,
tévé,
...
De,
meg mindig !
én
vagyok a legnagyobb törpe a környéken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése