TÉVÚTON
Jámbor arccal karöltve
így megyünk a komor utcákon
én
és az Idő
Illúziókat suttogva
titkon
árnyékban
mintha lopni mennénk
csendes megnyugvást
maréknyi reményt
Parkban kivénhedt tölgy alatt
elvakultan hisszük
suhogó erdő illatát
az avar ropogást
és utánunk a nyomokból
felválik néhány fénykép
felrebben néhány sor
Nyugat felé indul
néhány megtévedt madár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése