(Tündinek
és Rékának)
Adjatok
labdát kezébe
Derengő
napsugárt
Merengő
délutánt
Súgjatok
mesét fülébe
Napsugárról
derengőt
Délutánról
merengőt
Rakjatok
szárnyat képzeletére
A
labda repüljön fel a napsugáron
Mese
suttogjon a délutáni álmon
Mutassátok
tavasznak neszét
Simogató
szellőt
Bontakozó
erdőt
Zengjétek
szívébe énekét
Szellőről
simogatón
Erdőről
bontakozón
Óvjátok
lelke fehérét
Tavaszi
nesz ha érkezik a szellőn
Bontakozó
hangja ha elveszik az erdőn
Ti
szürkévé aszott felnőttek
Rongyolt
hétköznapok
Fáradt
alkonyok
Rejtsétek
el merev lényetek
Hétköznapok
rongyát
Alkonyok
fáradtságát
Megfakult
álmaitok újra higgyétek
Mert
arcáról dalol a tavasz
szemében
fénylő napsugár
Elrongyolt
közhelyeitek is:
mézédes
tejcseppek ajkán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése