GYÖKEREK
Anyám mikor eljössz
még be sem léptél a kapun
már mutatom neked
kertem büszkeségét
azt a karcsú kis fenyőt
- nézd milyen sudár
vezetlek hozzá
- gyönyörű ezüstzöld
járjuk körül
- oh milyen dús
simítod lombját
Akaratlanul
azokra a céltalan
torz bogokra gondolok
mélyen a földben
Aztán bent is
a kávé mellett
azt kérded hogy vagyunk
alig nézek rád
csak mintha
s lombokról mesélek
nem akarom hogy észrevedd
és fájjanak neked
a szemem mélyét ülő
gyökerek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése