HÁT MÉGIS

Hát mégis megcsaltatok

Ti forró álmatlan éjszakák

Elfeketültek pucér perceitek szememben

Távolodó ijedt tömegként

Mind messzebbről hangzik fel

Dermedt sikoltásotok

Hát mégis elhalványultatok

Aranyló fürtjei álmaimnak

Ti oly sokat ringatott üvöltő rögeszmék

Megkövült ősi leletként lebegtek

Feledés fogai közt őrlődve

még kilátszik szárnyatok

Hát mégis belevesztek

Ti szétkiabált szavak

Hömpölygő idők mélyére

Pedig mennyit vártam

Hátha gondolattá érzéssé

Verssé értek

és lám:

Hasztalan csendet borít mindnyájatokra

Az elmúlás