mert
elhervadtak tavasszal
illatuk
még elültette az utolsót
lábaidnál
virágoznak
szétzúzódott
ikaruszok szárnyai
söpörjétek
el a felhőket a napról
és
engedjétek útjukra a zuhanni vágyókat
még
egyszer
mert
nem láttátok
viharát
a születő hegynek
s
ki ráhajtotta csókját a kínra
hát
ne ítélj
ha
soron kívül lépnek az ajtóhoz
ha
kitépik az aranyhajszálat
még
egyszer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése