lábujjhegyen
járnak a gondolatok
annyira
szégyellem magam
a
templom előtt
meghajtom
lelkem
s
csak a szemem mászik a kupolára
fel
a keresztig alázattal
tizenhat éve
nem gyóntam
bennem
már
kékre
változott a fekete
vörös
ingovánnyá a bűn
és
a merülő kételyek társasága
-
elfogult teisták, és ateisták -
nem
alkuszik
évekbe
gyűrik igazuk
legvégül
mégiscsak a kereszt
marad
felettünk
éppen
ezért (?)
gyanútlan
járókelőnek öltözve
mind
gyakrabban indulok
szégyenkezni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése