A
könnyek is odafagynak már
akár
az érzések:
ködös
arcok emlékei közé.
Derűvel
csilingelő csengők
mosolygó
hangjával vonulnak
titkokkal
telt alkony felé.
Ha
majd megmerednek a szavak
Mint
ablakból a jégvirágot
Ha
lesik naiv gyermekszemek
Nézem
majd az üresen maradt lapot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése